Marharépa

 Üdvözletem!

Üdv mindenkinek!

Nem írtam már egy ideje, mert egyszerűen nem volt hozzá kedvem. A második poszt pedig ez volt, csak kitöröltem és a helyére írtam ezt, mert egyszerűen olyan dologról írtam, ami nem érdekelt.

Na szóval. Akiről írnék, az egy ismert, sőt egyenesen köztiszteletben álló budapesti polgár. Sőt: polgármester. Még tovább: főpolgármester. Gondolom ezek után már nem is kell bemutatnom, aki ismeri, annak jó, aki nem, az rákeres a Wikipédián Tarlós Istvánra és elolvassa a cikkét. Politikamentesre terveztem posztomat, ezért leginkább szakmai oldalról beszélnék róla. Persze sokkal könnyebb lenne ezt belátni minden olvasónak, ha még "független" idejében nyerte volna meg a választást.

De lépjünk ezen túl. Adott ez az úriember, aki elhatározta, hogy megújítja Budapest tömegk közösségi közlekedését. ami - valljuk be - nem egy egyszerű feladat, bárhonnan is nézzük. Budapest utazóinak leginkább az elöregedett járműpark tűnik szembe. Gondoljunk csak bele, a több száz közforgalomban közlekedő Ikarus 260-as közül csupán 148 nem érte még el a 20 éves kort (igaz, 2 jelenleg oktatóbusz). Persze nem kell sokáig várni a nagy születésnapra, két hónap múlva már a 71 db 91-es gyártású kocsiból 68 már átlépi a 20 éves korhatárt... Sajnos az új járművek vásárlását nem lehet egy ideig még napirendre tűzni, addig élvezhetjük ezt a furcsa "nosztalgia utazást" nap mint nap. Én szeretem ezeket a járműveket, de a város lakóinak nagy része bizonyára nem így vélekedik róluk. Ezért nem meglepő, hogy sokan inkább a személygépkocsis közlekedést választják - akár a dugók ellenére is - a szintén a kocsisorok között araszoló lassú, koszos, lelakott, kényelmetlen és már műszakilag sem a legjobb állapotú öreg gépek helyett. Persze akinek valamilyen okokból nincs választása, az akkor is busszal járna, ha kézzel kéne tolni...

Ezért jelentett egy viszonylag olcsón kivitelezhető hatalmas minőségi ugrást a budai buszközlekedésben a Budaörsi úti buszsáv megjelenése. Mondhatni, a főváros ezen lépésével megreformálta a lakótelepek, külvárosok és agglomerációs települések közlekedését, és még alternatívát is kínált az autósok számára. Hiszen ha a buszok a dugókat, torlódásokat egyszerűen kikerülik, és percekkel előbb érnek el a végállomásig, azzal azok, akik buszon utaznak (hiába nem visz háztól házig, akár egy kényelmes autó), időt takarítanak meg, és a Budaörsi úti torlódásokat ismerve, nem is keveset. Így habár nem lett kényelmesebb a közlekedés, de idő szempontjából igenis jobb lett, nem egy, nem kettő ember számára. És ha belegondolunk, lehet, hogy az autósok egy része ezután a buszt választotta volna, hiszen gyorsabban jut el a munkahelyére és nem kell bajlódni a ki- és beparkolással, sőt, sokan olcsóbban jönnének ki egy havibérlettel, mint a rendszeres tankolással, ezekért pedig akár több százan is elviselnék azt a kis időt, amit egy ilyen "retteneten" töltene el, az pedig, hogy a buszmegállóig való kisebb gyaloglást hogyan fogják fel, az már egyéni kérdés.

A buszsáv bevezetése azonban elég nagy problémákat okozott a már említett autósok körében. Egy sáv elvétele a reggeli csúcsforgalomban hatalmas menetidő-növekedéssel és késésekkel jár - még ha beleszámoljuk induláskor a forgalmi nehézségeket is. A sok autóval közlekedő embertől, akik Budaörsről, egyéb szomszédos településekről, vagy akár Székesfehérvárról járnak be, nem várhatjuk el, hogy teljes mértékben buszra váltsanak, részben azért, mert a környező kisvárosok településszerkezete (hegyi elrendezés, meredek, szűk utcák) nem tesznek lehetővé nagyobb helyi buszhálózatok kiépítését, illetve a lakók nagy részét autóhasználatra kötelezi (márpedig nem éri meg a hegytetőről leautózni és ott buszra szállni), részben pedig azért, mert akik elég messziről járnak be napi szinten Budapestre, azok számára az autóközlekedés sokkal kedvezőbb a vonatnál vagy a helyközi-távolsági buszoknál. Így nem lehet mindenkit a buszokra feltenni, mégis sokan választhatnák a kék járműveket, hiszen vannak, akik közelebb laknak a buszokhoz, illetve Budaörsön egy ráhordó jellegű kisebb hálózat is üzemel a VT-Transman Kft. és a helyi önkormányzat együttműködésének jóvoltából. Ha ők a megnövekedett menetidő miatt átváltottak volna buszra, idővel elmúlt volna az ugrásszerűen megnövekedett méretű torlódások jelensége is.

Ezeket megvizsgálva érthető, hogy Budaörs és Székesfehérvár polgármesterei miért adtak hangot ellenvéleményüknek. Teljesen meg tudom őket érteni, hiszen a két város közül Budaörsről viszonylag sok lakos jár be dolgozni a fővárosba és ezek nagy része autóval jár, Székesfehérvárról pedig kevesebb, de abból szinte mindenki  a személygépkocsit választja. Összességében elég sok ember érdekei sérültek (elvégre is nem mondható meg, hogy ezentúl mindenki buszozzon, csupán ajánlható, viszont ez nem történt meg írásos-hirdetéses formában) ahhoz, hogy a polgármesterek melléjük álljanak, és az érdekeiket képviseljék. Hiszen ez a polgármester feladata: képviselni az őket megválasztók érdekeit, hogy eleget tegyenek azok elvárásainak, illetve az őket meg nem választó, de fennhatóságuk alá tartozók érdekeit is, hogy bebizonyítsa, hogy inkább rá kellett volna szavazni. (Abba most ne menjünk bele, hogy akkor mi a teendő, amikor a rá szavazók és a rá nem szavazók érdekei ütköznek, hiszen nem városszintű belső problémáról van szó, hanem a városokon és pártokon túlmutatóról.) Ezen kívül még az is feladata, hogy ezen polgárok érdekei ha sérülnek, akkor azt ő megvédje, vagy legalábbis kísérletet tegyen azok megvédésére. Ez lett volna Tarlós úr feladata, aminek viszont sajnálatos módon nem tett eleget. Annak ellenére, hogy egész Budapest polgáraiért lenne felelős. Ehelyett vita nélkül felfüggesztette a buszsávot, ami egyfajta meghátrálásként fogható fel - mégpedig vita és harc nélküli megfutamodásként.

Tarlós úr jóváhagyta a buszsáv építését, sőt, támogatta azt. Ezek után teljességgel elvárható, hogy megvédje annak üzemelését. Ehelyett visszadobta a dugóba araszolni azt a több ezer embert, akik nap mint nap beutaznak Budaörsről a 40-es buszcsaláddal, Gazdagrétről a 153-as és 139-es buszokkal, Dél-Budáról az 50-es buszcsaláddal vagy éppen Törökbálintról a 72-es buszcsaláddal. Ez egyáltalán nem vall jó polgármesteri munkára. De nemcsak polgármesterként, hanem máshol sem tartják megbízhatónak azt az embert, aki ilyen könnyen kihátrál azok mögül, akiket támogatott.

Ezért lenne jó, ha Tarlós úr döntene végre. Döntene arról, hogy kiket támogat. Arról, hogy akiket támogat, azok mögé hajlandó-e beállni, és képviselni őket. Arról, hogy hajlandó-e felelősséget vállalni másokért, és hajlandó-e megvédeni őket. Arról, hogy szándékozik-e akár vitába is szállni másokkal ezen célok teljesítéséért, ha arra kerül a sor. Ez egy olyan eset volt, hogy ezután már akár azt is elfogadom, ha megszűnik a buszsáv úgy, hogy egy polgármesteri vita következtében a többi polgármester meggyőzi Tarlós urat, mert olyan érveket vonultatnak fel, amikkel szemben az ő érvei alulmaradnak. De ehhez le kell ülnie ahhoz a bizonyos asztalhoz, és ki kell állnia azért, amit vállalt.

Üdvözlöm azokat, akik véletlenül, vagy akár szándékosan tévedtek ide. Ha már jobb dolguk nem volt annál, hogy az én írásomat olvasgassák. Mert az utóbbi időben rákaptam az írásra, mondjuk így. Éppen csak blogot nem indítottam mostanáig. Őszintén szólva, az, hogy blogot írjak, kb. 3 és fél hete jutott eszembe a 4-es úton, Ferihegy mellett. Az ötletet elvetettem, mert akkor nem tudtam normális nevet találni a blognak. (Megjegyezném: ezidáig sem sikerült, úgyhogy meguntam, és az első 10 szóból, ami eszembe jutott, találomra kiválasztottam egyet. Aztán rádöbbentem, hogy ez a név nem is annyira rossz, így meghagytam.) Szóval végül sikerült megalkotnom az internet újabb furcsaságát, a Marharépa blogot.

Hogy miért Ferihegy mellett jutott ez eszembe? Azt is elmondhatom. Konkrétan először nem is az jutott eszembe, hogy blogot írjak, hanem az, hogy mit írjak a blogba. Egy olyan téma, amit nem tudok igazán komolynak érezni, és remélem, senki nem veszi komolyan, mert én sem vettem. És amit leírok róla, az sem komoly. Cseppet sem. Becsületszavamra. 

Bizonyára mindenki hallotta, hogy kis hazánk eme repterének Liszt Ferenc nevét akarták/akarják adni, hogy ezután Liszt Ferenc repülőtér legyen, a Liszt-év jegyében. És így lehet Ferihegyből esetleg Liszt Feri-hegy. Csak a félreértések elkerülése végett, hogy tudjuk, milyen Feriről van szó. Nehogy esetleg valami elvetemült fejében megfordulhasson, hogy Ferihegy igazából Gy. Feri-hegy is lehet? Neeeem. Habár hazánk jelenlegi állapotát nézve a mindenki által szeretett és tisztelt miniszterelnök úrról maximum egy használaton kívüli vágóhidat neveznének el, de azért biztosra kell menni. És a Liszt-év kapóra jöhet, ha névváltoztatásról van szó.

Manapság divatos már a reptereket is elnevezni. Sőt, egyre több európai reptér van, amelyik híres személyiség nevét viseli. Csak hogy párat említsek: az albániai Teréz anya repülőtér, a lengyelországi II. János Pál repülőtér, az olaszországi Guglielmo Marconi repülőtér (aki nem tudja, ki volt, annak nem árt, ha utánanéz), és még lehetne sorolni. Úgyhogy túlságosan ellene nem vagyok a névválasztásnak, eltekintve a rengeteg adminisztrációs módosítástól (persze akárhogy törik magukat, a BUD jelzés nem fog változni).

Úgyhogy nekem is van egy jelöltem: a Magyar Köztársaság legnagyobb nemzetközi repterét nevezzék el Nagy Feróról, a Nemzet Csótányáról. Habár Teréz anya feladatait nem hinném, hogy teljes odaadással el tudta volna látni (igaz, ezzel jó páran így vagyunk a Földön), emellett a zene teljesen más területén alkotott maradandót, mint Liszt, vagy Chopin (igen, őneki is van reptere), és annak ellenére, hogy eléggé el nem ítélhető módon fehér frakkban egy jégtáncműsorban is - mondjuk úgy - szerepelt, mégis őt jelölném Ferihegy névadójának. Az ok pedig a következő: egyszerűbben megoldható az átnevezés. Vegyük például a többek között az általam említett 4-es út tábláit, amire nagy betűkkel kiírták a FERIHEGY feliratot: ezeket szépen le kell venni (mert nehogy már potyára kelljen valamit átnevezni), és a helyükre LISZT FERENC NEMZETKÖZI REPÜLŐTÉR feliratot kell tenni, ami egyrészt (már ha a táblatartót eredetiben hagyják, és nem cserélik ki nagyobbra az esetleges nagyobb tábla miatt) kisebb, nehezebben látható és olvasható feliratot eredményez, másrészt a szerencsétlen külföldi az életben nem jegyzi meg ezt a hosszú valamit. Ellenben a FERÓHEGY felirattal nincs baj, ugyanakkora lehet, sőt, elég csak egy karaktert kicserélni, így a közutasok is kevesebbet költenek a táblákra, másrészt a külföldi lehet, hogy észre sem veszi a változást. Amiből az országban mostanában elég sok van (és lesz).

Úgyhogy csak annyit tudok mondani: hajrá Feróhegy!